A fa

Az embert szellemi természete túllendítette azon, hogy megelégedjen a nyers, természet, például a fa által nyújtott adottságokkal. Már története kezdetén hozzákezdett a számára elfogadható második természeti környezet kialakításához. Mivel nem elégedett meg az első, természet által nyújtott pihenőhellyel, szállást készített magának. Nem elégedett meg a természet által nyújtott nyers étellel, ezért süt, főz. Nem éri be a test természetes védelmével, ezért ruhát készít magának.

Az ember másodlagos természet alakító törekvései között, mint legősibb alapanyagot, ott találjuk a fát. Ebből készíti első szerszámait, első búvóhelyét. Ruháinak összeerősítésénél is indákat és fakérget használ, első pihenőhelyet is nagy valószínűséggel egy kidőlt fa kínált. A természetes farönk számtalan lehetőséget adott az embernek ahhoz, hogy könnyedén asztalt, ülő vagy fekvő alkalmatosságot készítsen belőle.

A fa jó tulajdonságai: természetes melege, szép színe, rajzolata, könnyű megmunkálhatósága, viszonylag jó szilárdsága, természetes önmegújító tulajdonsága. Ezen tulajdonságai alkalmassá tették az ember szolgálatára. Bár számtalan korban próbálták tartósabb anyaggal helyettesíteni, pl márvánnyal, csonttal, bronzzal, újabban fémmel, papírral, műanyaggal, de huzamosabb ideig sohasem sikerült. A belső tér igazi hangulatát a múltban is a jövőben is a fa fogja megadni – még huzamosabb ideig. Bár voltak törekvések és divatirányzatok, amikor a letisztult modern enteriőrt a fehér bútorok adták. Ez viszont egy idő után egysíkúvá és túl steril érzetűvé tette az otthont. Ezért ennek megoldásaként ma is jól bevett eljárás a fehér, letisztult bútorokat a fa mintájával harmonikusan vegyíteni.